3. Fejezet - Felkészülés

Sziasztok!

Ebben a fejezetben egy új főszereplő tűnik fel, és az ő szemszögéből is fog játszódni. Ez az első, de nem az utolsó alkalom, hogy változtatom a szemszöget. Sokszor teszek majd így, de mindig jelezni fogom, hogy éppen kiről íródik.

Ez a fejezet új lesz mindannyiótok számára, hiszen az előző írásomban (blog) sem volt benne.

Remélem tetszeni fog nektek! :)

Puszi: KirgarraKR

Egy verejtékcsepp gördült végig az arcomon. A ruhámat néhány helyen átitatta az izzadtság. Nem is csoda, hiszen már egy nagyon hosszú távot lefutottam. Tudtam, hogy nemsokára elérem a határaimat, ezért elkezdtem lelassítani. Ahogy egyre csökkent a sebességem, úgy egyre jobban  éreztem, hogy mennyire lefárasztott az elmúlt néhány óra. Sokkal inkább fizikailag, mint szellemileg. Mióta a bátyám, Aaron értesített arról, hogy új küldetést fogunk kapni, csak ezen járt az agyam. Muszáj volt kimozdulnom egy kicsit a lakásból, ezért döntöttem úgy, hogy futni megyek. Ez az egyhangú tevékenység megnyugtatott és alkalmat adott arra, hogy elmerengjek a bátyám furcsa viselkedésén.

'Éppen könyvet olvastam, amikor Aaron hirtelen kivágta az ajtót és mint egy elefánt, úgy csörtetett be rajta. Lábait erősen csapkodta a padlóhoz és dühösen nézett rám sötét szemeivel. A könyvet félretéve várakozóan néztem rá. Fogalmam se volt, hogy mi baja lehetett, hiszen amikor legutoljára láttam, még minden rendben volt vele. Most azonban úgy nézett ki, mintha valaki az orra elől vette volna el a kedvenc sütijéből az utolsó szeletet, vagyis nagyjából úgy, ahogy általában szokott. Valami mégis más volt benne. Nem tudom, hogy mi történhetett, de akármi is volt az, nagyon feldühíthette.

Éppen szólásra nyitotta volna a száját, amikor megcsörrent a telefonja. Dühösen fújtatott, majd mérgesen beleszólt a telefonba. Ahogy a túloldalon válaszolt valaki, Aaron arckifejezése megváltozott. Rám nézett, majd a szoba másik végébe ment, és járkálni kezdett. Szemeimet végig rajta tartottam, mert tudtam, csak akkor tesz így, ha fontos ügyről van szó. 

A beszélgetés végeztével azonnal odajött hozzám. Hozzászoktam már a hangulatváltozásaihoz, ezért nem lepett meg, amikor izgatottságot láttam felcsillanni a szemében. Most már teljesen máshogyan viselkedett, mint az előbb. 

- Új feladatot kaptunk. A részleteket még nem közölték, majd az esti gyűlésen mindent elmondanak. Készülj fel! 

Alig bírt egy helyben maradni, látszott rajta, hogy legszívesebben máris menne és akár egyedül is végrehajtaná a küldetést. Ő az a fajta volt, aki mindig fejjel rohant a falnak. Soha nem gondolkodott, csak cselekedett. Én mindig alaposan átgondoltam minden lehetőséget, majd hosszas elemzés után kiválasztottam a leghatékonyabb módszert. Éppen ezért egészítettük ki ilyen jól egymást. Én megterveztem a küldetés végrehajtását, együtt pedig végrehajtottuk azt. Erőben persze én se maradtam el sokban a bátyámtól. A különbség annyi volt, hogy ő vagy 10 centivel magasabb volt nálam és a testalkata leginkább egy szekrényhez volt hasonlatos. Rengeteg izom volt rajta, ami vad külsőt kölcsönzött neki. Emiatt szinte mindenki félt tőle, akivel szembekerült. 

Én ellenben éppen alacsonyabb és kevésbé izmos voltam, de az átlagnál így is erősebb volt a testfelépítésem. Harcban mindkettőnk képességeit kiválóan tudtuk alkalmazni, nem véletlen, hogy mindig minket hívtak a legnehezebb küldetésekhez. Mi voltunk a legjobbak. Senki sem verhetett meg minket.

Aaron ismét izgatottan járkált fel-alá, már nyoma sem volt az előbbi dühös hangulatának. Mindig lelkes lett, amikor új küldetést kaptunk. Már jó ideje nem voltunk terepen, ezért én is örültem neki. Az izgalomtól bizseregni kezdett a bőröm. Minden küldetés előtt így éreztem. Szomjaztam az akcióra. Tudtam, hogy én és a bátyám együtt mindenre képesek vagyunk.

Aaron láthatóan úgy gondolta, hogy nem aktivizáltam magam elég gyorsan, ezért odajött hozzám és kihasználva erejét, felhúzott a székről, majd elkezdett maga után rángatni. Ha nagyon szerettem volna, akkor ki tudtam volna szabadulni a szorításából, de rég láttam ilyen lelkesnek, ezért hagytam, hogy vezessen. Amikor rájöttem, hogy merre tartunk, már túl késő lett volna visszakozni. 

Az edzőterem felé rángatott. Mivel éppen ebédidő volt, ezért rajtunk kívül senki sem volt ott, így hát azt az eszközt használtuk, amelyiket csak akartuk. Itt mindent megtaláltunk, ami csak kellett egy edzéshez. Egy óriási terem volt ez, tele sporteszközökkel és harci felszereléssel. Már éppen mentem volna a kedvenc tőrjeim felé, hogy gyakoroljam egy kicsit a dobást, amikor Aaron elkezdett az ellenkező irányba vezetni. A küzdőtér felé. 
Eszembe jutott, hogy nemrég azt ígértem neki, hogy párbajozni fogunk. Már akkor megbántam az ígéretem, de már sajnos nem vonhattam vissza. 
Felvettük a kezdő pozíciót, majd vártuk, hogy az egyikünk elkezdje a támadást. Már előre tudtam, hogy ez egy sokáig tartó és kimerítő harc lesz.'

Már csak attól, hogy eszembe jutott a párbaj, elkezdett fájni minden végtagom. Sokáig küzdöttünk. Az ebédről visszajövők körénk gyűltek, hogy lássák, melyikünk győz. Fogadásokat kötöttek és hangosan buzdítottak minket. Végül amikor láttuk, hogy nem fogjuk tudni legyőzni egymást, kiegyeztünk egy döntetlenben. Utána visszavonultam a szobámba, hogy lazítsak egy kicsit, de túl izgatott voltam, ezért ki kellett mozdulnom. Eredetileg sétálni indultam, de aztán úgy éreztem, hogy muszáj futnom. Egy ismeretlen erő hajtott, és én nem álltam ellen neki. 
Amikor visszaértem a bázisra, már a végkimerülés határán álltam. Lezuhanyoztam, majd bezuhantam az ágyamba és a sok mozgástól kimerülten rögtön álomba merültem.
Nem sokkal később a bátyám jött felkelteni. Mindjárt kezdődött a gyűlés.

***

Az új feladatunk az volt, hogy megtaláljunk és elraboljunk egy lányt. Nem tudtuk pontosan, hogy miért, de nagyon fontos volt az angyalok számára, ezért muszáj volt előbb odaérnünk, nehogy megszerezhessék őt. Úgy gondoltuk, hogy a lány valamilyen módon segítséget nyújthat az angyaloknak, ezért meg kellett akadályoznunk őt ebben. Hiszen vadászok voltunk. Az angyalok ősi ellenségei. A kezdetektől fogva vadásztunk rájuk, mert ők csak mindig csak rosszat hoztak az emberiségre. A vérünkben volt az angyalölés.

Aaron és én izgatottan vágtunk neki a legújabb küldetésnek, bízva a sikerben.